Sokan végig sem gondoljuk, mennyi útja van annak, hogy kifejezésre juttassuk érzéseinket. Szeretni sokféleképpen lehet. Ahogyan vágyni is a szeretetre. Igazán szeretve pedig akkor érezzük magunkat, ha a kettő összhangban van egymással. Fontos, hogy képesek legyünk megérteni egymás szeretetnyelvét, s azon keresztül megszólítani a másikat.

Bár mindannyian másképp fejezzük ki a szeretetünket, ez csupán kevesekben tudatosodik.
Természetesnek vesszük, hogy a másik is arra vágyik, amire mi. Hogy számára is az okoz örömöt, ami nekünk. Épp ezért igyekszünk úgy szeretni őt, ahogyan az hasonló esetben nekünk a legjobban esne. Azt adjuk neki, amit magunk is kapni vágyunk, ill. hiányoljuk, ha nem azt kapjuk viszont.

A szeretet kifejezésében lényeges különbségek lehetnek közöttünk, melynek következményeképpen akár kommunikációs zavar is kialakulhat azok között, akik pedig szeretik egymást.

Ha nem ismerjük fel a saját szeretetnyelvünket, és nem tanuljuk meg, hogyan kommunikáljuk azt a másik felé, akkor megtörténhet, hogy a felek elégedetlenné válnak a kapcsolatban, miközben mindketten rendszeresen kifejezik egymás iránt a szeretetüket. Hiába mutatják ki azonban mindezt, ha a másik számára értelmezhetetlen módon teszik.
Fontos tehát, hogy megismerve a saját szeretetnyelvünket, valamint megértve a másikét, megtanuljuk, hogyan tudunk összhangot kialakítani egymás érzelmi szükségletei között.
Az alábbiakban a Gary Chapman által megfogalmazott öt szeretetnyelvet tekintjük át.

1. Elismerés – dicséret, pozitív visszajelzés
Simogatni szavakkal is lehet. A gyermekkort elhagyva mégis egyre kevesebb ilyen szeretetteljes érintést kapunk a környezetünktől.
A gyakorlat sajnos azt mutatja, hogy azért nem jár dicséret, ha valamit megfelelően elvégzünk, megcsinálunk, létrehozunk. A 100%-os eredményt természetesnek veszi a környezetünk, szóvá pedig csak azt teszik, ha valami miatt ez alatt teljesítünk. A negatív visszajelzés túlsúlya kifejezetten károsan hat az önbecsülésünk szintjére. Alulértékeljük magunkat miatta.
A rendszeres, hiteles, pozitív visszajelzés tehát nagyon fontos volna.
Az elismerés, a dicséret, egy-két jó szó mindannyiunknak sokat jelent, így még annak is képes lehet bearanyozni a napját, akinek nem ez a szeretetnyelve.

2. Minőségi idő – osztatlan figyelem
Nem minden pár van igazán együtt. Legtöbben szabadidejük nagy részében ahelyett, hogy egymásra fókuszálva együtt lennének, különböző tevékenységeket egymás mellett végezve múlatják az időt.
Amikor két ember pusztán egy helyiségben tartózkodik, de nem élvezi egymás osztatlan figyelmét, az nem nevezhető minőségi időnek.
Hiába van a másik mellettünk, ha közben mással foglalkozik, minket joggal gyötörhet hiányérzet. Az együttlevés ugyanis nem egyenlő az egymás mellett levéssel.
Vannak persze pillanatok, mikor jól eshet a másik puszta jelenléte. Ilyenkor talán nem érzi az adott fél szükségét annak, hogy beszélgessen a másikkal. Az azonban, akinek a szeretetnyelve a minőségi idő, bizony szenvedni fog, ha ilyenkor nélkülözni kényszerül partnere maximális figyelmét.

3. Ajándékozás
A gyerekek sokszor adnak át akár értéktelen tárgyakat a gondozói környezetüknek, hogy az ajándékozás aktusán keresztül kifejezzék a szeretetüket.
A kisgyermek az anyjának átnyújt egy falat ételt, az apjának büszkeséggel áthatva egy darab követ, a kistestvérének a kedvenc plüssállatát.
Vannak, akiknél ez a szeretetnyelv később is meghatározó marad. Ők lesznek azok, akik lépten-nyomon apróságokkal lepik meg a környezetüket. Egy szelet sütivel, egy apró kitűzővel, egy baráti sörözés élményével.
Az ajándékozás során nem annak értéke, vagy tárgya számít igazán, hanem maga az ajándékozás gesztusa. Fontos tehát, hogy időről-időre viszonozzuk azt, máskülönben erős hiányérzet alakulhat ki abban, akinek ez a szeretetnyelve.

4. Szívesség – segítségnyújtás
Az ember társas lény. Lételemünk, hogy támogassuk egymást, vagy szükség esetén mi kapjunk segítséget. Különösen igaz ez azokra, akik közel állnak egymáshoz.
Vannak, akik a szívességeken, apró gesztusokon, vagy a valódi, komoly erőfeszítést kívánó segítségnyújtáson keresztül fejezik ki azt, hogy mit éreznek a másik iránt.
Gondoskodnak a másikról, megoldják a problémákat, támogatják őket, bizonyos feladatokat akár helyettük is elvégeznek, ezáltal fejezve ki a szeretetüket. Az ezt a szeretetnyelvet beszélő személyek ritkán fogalmazzák meg szavakkal az érzéseiket, tettekkel azonban akár nap-nap után bizonyosságot tehetnek róla.

5. Testi érintés
Az ölelés, az érintés, a másik fizikai közelsége iránti igényünk szintén gyermekkori sajátosság, mely szeretetnyelvként végigkísérheti a felnőttkort.
A testi kontaktus kialakítására és fenntartására irányuló vágyban tetten érhető az elfogadásnak, a biztonságkeresésnek, és az egymáshoz tartozás kifejezésének érzelmi szükséglete.
Azok, akiknek ez a szeretetnyelve, nem feltétlen a szexualitás előszobájaként tekintenek a másik testi közelségére.
A bőrkontaktus, a test melege, a simogatás mind-mind lehetőséget teremtenek számukra, hogy megélhessék az érzelmeiket, valamint a másik érintésén keresztül feltöltődhessenek szeretettel.
Az a partner, aki ezt nem igényli, vagy visszautasítja, esetleg puszta szexuális közeledésként értelmezve azt rossz irányba tereli, akár csalódást is kialakíthat az ezt a szeretetnyelvet beszélő személyben.